Pénteken az ovi után tehát Bligetre mentünk. Ágó kicsit tiltakozott, mikor újfent megerősítettem, hogy mi nem fogunk ott aludni, búcsúzáskor előadta az oviból már megszokott ezer-puszis magánszámot... No de ne szaladjunk ennyire előre.
Én vezettem. Kicsit péntek délutáni dugós helyzet volt. Kicsit párszor lefulladtam menet közben, de a Rózsadombon pl. gond nélkül átjutottam (pedig Á épp azt tartotta rizikósnak - no de ő sem tudhat mindent előre :). Aztán megérkeztünk, nagy puszilkodás közepette elbúcsúztunk és az odaút kudarcos kézifékes-indulásos eseményei ellenére magamra vállaltam, hogy elindulok a kapu előtti lehajtóról.
Mondjuk el is indultam. Csak sajna a rossz irányba, és ezt a kapu elgyengült, rozsdás vasalatai bánták. Az autónak nem lett baja, de azért én néhány percig komoly pánikban voltam, hogy papika hogy fogja túlélni, hogy széttörtem a kapuját.
Becsületére legyen mondva, tökéletesen simán túlélte. (Naná! minek állt át oda, amikor én biztonságos helyen parkoltam le az autóval ;) hihi.
Na jó, szóval így indultunk neki a szabad péntek estének.
Aztán már nem történtek tragédiák. Bár a film, amit megnéztünk (Perfect Sense - Hétköznapi pár) még Ewan McGregor minden bája ellenére is kritikán aluli volt. De a vacsi szokásosan finom volt a Pozsonyi úton és a kávé meg egész egyszerűen nyammnyamm a Kinoban.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése