Pattogós Józsi, Klee és a squash

Nem csak Andor fejlődik persze napról napra, hanem Ágó is.
A kis(nagy)fiú, aki év elején még eléggé gyatrán állt a rajzolással, ... ma is elég gyatrán áll :), mégis hatalmas előrelépést tett. Macit pl. szerintem az egész világon ő tud a legcukibban rajzolni. Az oviban összegyűjtik és majd év végén adják át a rajzait. Nagyon várom.
De sokat fejlődött pl. a társas készségeit illetően is. Mostanság egyre többször kapjuk azon, hogy játszik  a többiekkel. Persze legjobban továbbra is az óvónénik és a dadus körül szeret sertepertélni, de azért ha kell, meg tud nevezni 2-3 gyereket a csoportból, akikkel szívesen van együtt. Annyira, hogy legutóbb határozottan azt állította, hogy közülük az egyikkel szívesen járna jövőre egy osztályba.
Kezdi azt is felfogni, hogy jövőre már iskolás lesz. Ma reggel pl. megkérdezte, hogy hány nap a tavasz, és mikor megmondtam, ragyogó arccal közölte, hogy akkor még 90 napot legalább ovis lehet. Jóhírként közöltük, hogy sőt, még egy nyári szünet is jön utána. (Na, szóval lehet, hogy az iskolát inkább aggódva várja, semmint nagyon-nagyon.)
És van neki ovishumora is. Hogy ő találta-e ki, nem tudjuk, de az biztos, hogy a buszvezetőt, aki ide-oda viszi őket a nagyvilágban, Pattogós Józsinak hívják. És nem ám azért, amire egyébként minden felnőtt gondol először, mintha Józsi bácsi türelmetlen ember volna. (Józsi bácsi buszán mesét is lehet nézni, amit Ágó végülis szeret, de azért ő amellett szokott lobbizni felszálláskor, hogy hallgassanak híreket. Legutóbb is milyen izgit hallott: egy nőt fogtak ki a Dunából Vácnál...). Józsibácsi azért pattog, mert ugyanis erős rugók vannak az ülése alatt, és a gyerekek hátulról mást se látnak, csak a le-föl pattogó Józsit.

Bécsből - ahová áprilisban újra megyek, nem is tudom örüljek-e, egy konferenciára - Klee-memóriajátékot hoztam neki. A napokban pedig beszereztem egy falinaptárat, amit ugyancsak Klee festményekkel illusztráltak. Ágó ránézett és azt mondta: memorizunk egyet? Én elég büszke vagyok rá, hogy az amúgy persze igen markáns jegyekkel rendelkező festő műveit ilyen simán összekapcsolta (a naptáron látható kép nem szerepel a memorykártyákon).

A squash pedig elsőre jó volt, bár nem is izzadtunk meg, leszólta az ütőmet az edzőfiúcska és eszement drága mulatság. De azért jól éreztük magunkat és ezért megéri a dolog. Ha esetleg kitavaszodna, mehetnék bicajjal és az még jobb volna.