Egyedül

Kész, vége, kitett az ágyából.
Ágó, úgy értem.
Mint ahogyan a cumizásnak és a pelenkába kakilásnak, szóval ezeknek a kisbabás dolgoknak, az együtt elalvásnak is ő vetett véget. Ma. Pontosabban tegnap, de akkor még "nem hagytam magam" (belealudtam a mesélésbe). Ma is egyébként, de aztán addig ficergett, míg felkeltett és szólt, hogy egyrészt kaptam egy sms-t, másrészt azt mondtam, hogy kimegyek, úgyhogy nosza rajta, húzzak dolgozni.
Nos hát, így múlik el a Titák dicsősége. Hétfőn, gondolom, már egyedül akar majd oviba is menni, és örüljek, ha délután nem zavar haza, hogy még játszani akar (voltak már erre utaló jelek). Aztán jönnek majd a haverok, a csajok, az első nem itthon alvások, külföldre utazások, aggódhatok majd szépen itten magamban, várhatom, hogy legalább majrofonon egy-egy kósza életjelet küldjön majd a Szigetről. Jaj, mibe keveredtem.
(Pedig még csak pár napja, hogy aggódva emlékeztetett rá, hogy legutóbb a fodrászIldi azt mondta, hogy már nekem is vannak ősz hajszálaim, ami pedig azt jelenti - Ágó szerint - hogy öregszem, és én is előbb-utóbb meghalok majd, mint a Dédi, aki ott lakott Bligeten a padláson mama szobájában, és mindig oda kellett bemenni, ha focizni akart, mert ott volt a labda.
..
Egyébként - hogy megnyugtassam, hogy sokára lesz még, mire olyan öreg leszek, mint a Dédi volt - mondtam neki, hogy ó, hát addig még megházasodik, gyerekei lesznek és azoknak is lesznek gyerekei. "Megházasodni!? Én?! Jaj, Tita, ez nekem nem fog menni."-válaszolta ő, őszinte aggodalommal a hangjában, hogy micsoda nehéz próbatételek elé állítom őt én (vagy az élet). Én drága kis optimista fiam :)